Nem találjátok ki mi történt...Megint beteg vagyok.Meglepődtetek?Nem hiszem.Chibivel lassan már egy kórházt nyithatnánk,hol egyikünk beteg,hol a másik,most éppen mindketten.Jobbulást ♥.Mondjuk ha kinéztek az ablakon nem csodálkoztok.Kár,hogy én fekszem itthon lázasan,köhögve,százas papírzsepi halmok között(magyarul influenzásan) és nem azok az osztálytársaim akik még mindig egy szál pulcsiban menőznek a szakadó hóban,én pedig úgy száz réteg ruha alatt.Lassan kezdem unni a viva tv színvonalas műsorkínálatát,One Direction,SP és hasonló "kedvenc" előadóimat hallgatva.Annyira utálom,hogy a hazánkban egyre növekvő japán rajongó közönséget tulajdonképpen magasról lesz*rják.A tévében még mindig jelmezbálnak hívják a cosplayt és az egyetlen keletinek nevezhető előadó Düki.A közvetlen környezetemben senki nincs akivel ilyen dolgokról beszélgethetnék,nincsenek animéss közösségek,conokra nem járok,messze van és annyira érvényesül a kisebbségi komplexusom,félek,hogy nem fogadnának be,nem találnék magamnak barátokat.Legközelebb Satoshi van.Gödöllőn...Nem mondom,hogy nem szeretem a barátaimat hiszen farsangkor,ahogy mondani szokták állati partit toltunk.Keringő is volt.Annyira rosszu lettem tőle,mindenki őket nézte,tapsolták őket,szépek voltak,gyönyörű ruhában.Lehettem volna én is,kértek is,de én nem akartam,velük,ott,és engem akkor sem tapsoltak volna ha csillámunikornison fejenállva zsonglőrködtem volna.De azért az is bántott egy kicsit,hogy nyolcadikos vagyok,az utolsó évemben 2 óra adatott meg arra,hogy bulizzak egy utolsót.Pedig én nagyon visszafogott vagyok,először éreztem magamat jól úgy,hogy önmagam voltam,a teli tornateremben mi hárman táncoltunk,de durván,padogon,ugráltunk és ha bárki mondja én még egy asztalra és fölpattantam volna.
Most pedig itthon vagyok,kínomban már nyári díszeket készítek a szobámba,fölpróbáltam a hiperszuper napszemüvegemet,hogy jól áll-e még(már akkor sem állt jól),anyukámmal hozattam egy új Mondot,10 perc alatt megcsináltam a keresztrejtvényt és beküldtem a megfejtést,és most itt fog elenni a magány.Most már éppen koreai mulatósra hajazó zenét hallgatok (amit a kellően elvetemültek alább meghallgathatnak) és képes lennék az agyonra vasalt (de még így sem egyenes) hajszálammal fölvágni az ereimet.Igen,vidám napom volt.Szakad a hó,nézem az ablakból ahogy gyönyörűen csillog a napsütésben,és közben meg a nyarat várom amikor nincs iskola,remélhetőleg már megnő végre a hajam,piroskaszökdellésben ugrándozhatok ki kosárkával a nagymamámhoz,egy kis rétesért és megölelném az egész világot.Szeretnék falatnyi lolita iskoláslány ruhában szaladgálni az utcán,lehetőleg mezítláb,mert az úgy jó.De se lolita iskoláslány ruhám nincs,se semilyen jellemzően japános,pedig annyira szeretném hírdetni,hogy én SZERETEM.Szeretek mindent ami kicsit is keleti.Főleg a fiukat,de ahogy a közelben japán fanok nincsenek,úgy japán fiuk sem.Pedig bármelyikhez rögtön feleségül mennék ha rámnézne.
Basszus,már nem férek el a papírzsepiktől...

Baii~