Félévi hajtás...Jellemző,minden évben azt hiszem,hogy ez rám nem hat,de mindig tévedek.Annyit tanulok mint még soha és olyan jó félévit produkálok mint még soha.Úgysincs más dolgom amióta a szombatjaim szabadok,a barátaim nem keresnek,elvagyok egyedül is.Igazából pár óráig jó érezni,hogy számítok mindenkinek,de aztán rájövök,hogy csak azért ülnek mellém,mert jó tanuló vagyok és midenkinek segítek a dogájában.Nem ezt hívják kihasználásnak?Na mindegy,azért jó olvasni a régi bejegyzéseket amikor még mindent rendben éreztem.Bár a tanulmányom romlott,volt barátom,barátnőim,bár nagyon ideges voltam,mert folyton röhögtek,de igazából magamban és is nevettem.Szóval ott hagytuk abba,hogy visszatértem a suliba.Csütörtökön már nagydogát írtunk a Légy jó mindhalálig-ból és akkor már éreztem,hogy nincs rendben semmi.Megírtam és hirtelen nagyon rosszul lettem.Azt hittem elájulok a hányingertől és úgy szédültem,hogy hirtelen rádőltem a padtársam vállára aki megkérdezte jól vagyok-e.Jé,valaki törődik velem.Nem,nem voltam jól.Azonnal hazaküldtek.Hazamentem,mintha ettől jobb lett volna.De attól még ugyanúgy szenvedtem,de szerintem nem voltam beteg.Csak egyszerűen fölkavartak az események.A doga előtt kb. 10-en olvasták el a vázlatomat,valaki hangfelvételre is fölvette,hogy abból írhassa meg.Ha eladnám a házidogáim már milliomos lennék.Hát nem szomorú?Hogy amikor helyyzet van mindenki kedves és utána csak 2-3 ember van akire számíthatok.Pénten kihagytam a sulit,nem akartam megint rosszul lenni.A hétvége jól telt,már amennyire jónak mondható.Havazott,aztán esett.Sötét volt.A tea gőzölgött,a könyv meggyűrődött szélét próbáltam kisimítani.Közben lement a nap és fölpattantam,hogy lefényképezhessem,a könyv leesett.A tűlevelek a fenyőről egyszerre potyogtak le.Szombat:Pillanat.Szeretek pillanatokat megörökíteni írásban,mert az jellemez egy egész napot is.Vasárnap:Hangulat.A karácsonyi égők még égnek az ablakomban.Én éppen a dekorációkat rángatom le a falról.Zene üvölt.D'espairsray-Love is dead.Illik a mostani hangulatomhoz.Hétfőn ismét melankólikus voltam,mert iskolába kellett mennem.Az iskolában azt a 10 percet szeretem amikor megérkezek.Már 6-kor kész vagyok és 7-ig olvasok.Aztán boldogan mászkálok és nézem mit csinálnak a többiek.Fél 7 előtt kocsiba szállunk és elindulunk régen gyalog jártam,hogy ne tartsanak cikinek amiért anyukám visz.De aztán rájöttem,hogy az ciki,hogy 20 percet akarok azért fagyoskodni,hogy ne tartsanak cikinek.Majd nyáron.A hugommal és anyukámmal átkelek az úton,ők búcsúzkodnak,én már bemegyek az ajtón.Végigtrappolok az aulán,fel a lépcsőn,be az osztályba.Köszönök,bár nem hiszem,hogy valaha valakit is érdekelt,hogy megérkeztem,de a fiúk felől néha hallok valami gyér köszönésfélét.Ennyi.És már megtört a pillanat.A pillanat,amíg még egyedül vagyok.Szeretnék bekerülni a gimnáziumba amit kiválasztottam,mert azt remélem,hogy találok barátokat.De ugyanakkor félek,mert ebben a városban mindenki ismer mindenkit,csak én nem.Félek,hogy gúnyolni fognak vag szivatni,annyira gáz,hogy mindenkit jobbnak látok magamnál.Szeretnék eljutni Japába.Na jó,ki nem?Nekem a béke szigete,a kis szentélyek,a zen kertek,a Fuji.És a metropoliszok,nagyáruházak,modern technika.Én az előbbit választanám.
Jöttek a napok,kedd,biosz doga.Félévi jegyek ellenőrzése.Szerda,ötös felelet matekból.És ma.Ismét egy ötös matekból így már abból is ötösre állok.sajnos tesiből nem.Utálom a tesit.Teljes szívemből.Bármit csinálok,nem jó.Sajnálom,hogy nem vagyok egy aerobik bajnok cicababa akinek még hátraszaltó közben sem megy szét a haja és persze még csak meg sem izzad 12 perc futás után.Sajnálom,hogy valaki cikinek tartja,hogy nyelvtan korrepetálásra járok,nem azért,mert szükségem van rá,hanem ott vannak azok,akiket igazán szeretek,akikkel jó együtt lenni még egy 6. órában,akikkel szívesen maradné ott bármennyit.Holnap lezárják a félévet és majdnem elégedett vagyok.Majdnem,ha nem rondítana bele az az ének és tesi négyes,de hát nem lehetek mindig kitűnő.Tegnap könyvtárban voltunk,ismét.Nem tehetek róla,hogy könyvmoly vagyok és még a könyvespolcom is betelt.Remek :D.Remélem kellőképpen depressziós hangulatba kerültetek ti is,szóval amint azt már valószínűleg észrevettétek pár napja telepítettem ide egy kis zenelejátszót.Még nem sok szám van rajta,de nem volt időm még rárakni mást,de már nagyon hiányoltam.Mert speciel én utálok úgy gépezni,hogy tök csönd van,remélem ti is így vagytok vele.Talán el kéne kezdenem foglalkozni az oldallal,mert mostanában csak néhanapján írok,amúgy meg föl sem nézek.De most nincs okom panaszkodni a nézettségem az egekben, és éppen zene szól :).
Jaj,elfogyott a tea...

Baii~